Nyári este

Magányosan ülök, nézem az eget

Azon tűnődök, hogy Vele mi lehet.

Eszembe jutnak a régi közös percek

Mik már a múlt részei, s elteltek. 

Számomra az Ő alakja értékes kincs,

Mint amilyen másnak e földön nincs.

Hiszen Ő csakis az enyém, másé nem lehet

Továbbra is örök hűséggel nézem az eget. 

2016. 05. 26.

 

Megosztás a facebookon